Kezdőlap Kezdőlap Településünk Településünk Helyi informaciók Helyi informaciók Kevermes Önk. Kevermes Önk. Közös Önk. adatai Közös Önk. adatai Intézmények Intézmények Pályázatok Pályázatok Letöltések Letöltések Rendeletek Rendeletek

Településünk története

Kevermes község
Kevermes község Magyarország délkeleti részén Békés megyében, a magyar- román országhatár közelében fekszik. Területe 43,36 km2, Lakóinak száma 2056 fő. A község geológiailag az Alföld területéhez tartozik. Felszíne síkság, amely Románia felé (Világosi hegyek) észrevehetően emelkedik. Kevermes 1950-ig Csanád vármegyéhez tartozott. 1950-től tartozik Békés megyéhez.
 Az első falu a mai Kevermestől északnyugatra eső Bartha-halom körül feküdt. Egy 1963-as régészeti ásatás is ezt bizonyítja, ugyanis az ásatás alkalmával bebizonyosodott, hogy a halom egy középkori temető, melyben többszörösen is temetkeztek, azaz amikor a temető megtelt, a régi sírok felett új sírokat ástak. 1596-ban a török-tatár csapatok a környező falvakkal együtt Kevermest is elpusztították. Ezt követően több, mint kétszáz évig az egész környék kihalt puszta volt, legfeljebb legeltetésre használták a területet. A mai Kevermest 1815-ben Tököly Sebők telepítette, a törökök elleni harcban kitűnt Tököly család késői sarja. Az első telepesek már 1813-ben megjelentek, akik dohánykertészek (gányók) voltak, s egyrészt a Mátra környékéről, másrészt Szegedtől Aradig, a Marostól északra eső területről jöttek Kevermesre. A nagy arányú telepítésnek köszönhetően a lakosság 1815-ben megközelítette az 1500-at.
 A lakosság lélekszáma 1850 körül stabilizálódott, ekkorra megszűntek az elvándorlások. Kevermes, a kevermesi- és a vizesi puszta 1850-ig a Tökölyek birtoka volt. Őket báró Sina György és családja követte. A telepeseknek saját tulajdonú földjük nem volt, szerződéses viszonyban álltak a földesúrral. A földtulajdoni viszonyokban 1906- ban következett be változás, amikor báró Sina Ilona utódai eladták a 8000 kataszteri holdat kitevő hercegi uradalmat. A lakosok jelzálogkölcsönnel vásárolták meg a földet, így a kevermesi határ a kevermesieké lett. Az 1900-as népszámlálás idejére a lakosság lélekszáma elérte a 3566 főt, ugyanakkor Kevermes Csanád megye legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő települése volt. Az első világháborút követően a munkanélküliség okozta a legnagyobb problémát, amely az elkövetkezendő években sem javult.  A második világháború után az 1945-ös földosztással a község lakói bővítették a település határát, és ezzel együtt a lakosság életterét is. 1949-ben megalakult az első termelőszövetkezet, s az év végén Kevermesen is kigyúlt a villanyfény. 1960-ban a települést termelőszövetkezeti községgé nyilvánították, s ebben az évben itt született meg a tízmilliomodik magyar állampolgár.
Építészeti emlékei Kevermes építészetéről részletesebb felmérés nem történt. Jelenleg egy országos védelem alatt álló épülete az 1848. szeptember 17-én felszentelt Római Katolikus templom, egyhajós homlokzati toronnyal épített barokk tömegű épület klasszicista részletekkel. Említésre való látnivalók közé sorolhatjuk a község szélén álló négy darab kőkeresztet, melyeket 1898-1909 között létesítettek. Az I. világháború kevermesi áldozatainak emlékére emelték 1942-ben a Hősök szobrát (Osváth Imre szobrászművész alkotása). 1990. október 6-án a község telepítésének 175. évfordulóján felavatták a Hősi emlékművet (Corvus-Kora Róbert lőkösházi szobrász munkája). 2001. augusztus 18-án átadták a Millenniumi Emlékparkot, és felavatták a Millenniumi emlékművet. A felavatott emlékmű jelképei a palást, a kard, a címer és az országalma a kettős kereszttel.
© Csökmei és Társa Bt. 2012. Minden jog fenntartva 
Településünk Településünk